Volvo V40 1.9D

A Volvo V40 avagy a svédacél.

 

Ez a teszt egy saját autóról fog szólni. Nagyon nehezen esett rá a választás, mert előtte VW konszern imádó voltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem szeretem, de a Volvo alapjaiban változtatta meg nálam a jó autó fogalmát.

 

Egy B 5.5 VW Passat után kellett kocsit választanom. Nem volt egyszerű, mert a Passat egy nagyon eltalált autó volt a számomra. Nagy, biztonságos, csendes pedig diesel volt stb… Mindenképp dieselt akartam, mert sok km-t megyek. Beleástam magam a keresésbe. Természetesen VW vagy Audi márkákat néztem. Pár hét alatt sajnos feladtam az elveim, mert vagy nem km hanem már fényév volt az autóban vagy az állapota nem volt számomra elfogadható. Azon a héten egy kedves barátom érkezett hozzám kötelező szervizre egy Renault Laguna 1.9 DCi-vel. Nem akartam elhinni, hogy majd 400 ezer km van benne. Kérdeztem, hogy mennyit költött rá mióta meg van. A kötelező szervizen kívül egy kuplung volt összesen. Új kora óta nála van az autó. Nem akartam elhinni, de igaz volt. Tudtam, hogy az 1.9 DCi-k nem rosszak leszámítva azt a pár típushibát, de nem akartam olyan kocsit venni, amiből egy mindig jön velem szembe. Akkor kezdtem gondolkodni, hogy mibe is rakták ezt a motort. Nissan és a Volvo. Nem is volt kérdés, hogy akkor elkezdek Volvokat keresgélni. Megnéztem jó pár V40-et mire megvettem az autót. Rengeteg lepukkant példány van belőle és ami megdöbbentett, hogy iszonyúan korrodált állapotban is találtam 2003-as évjáratút. Nyílván külföldről behozott, de akkor is ez egy svédacél nem? Persze lehet, hogy volt sérülve és nem szakszerűen volt megjavítva, de itt inkább arra gondolok, hogy a só dolgozott rajta évekig szépen és nem kezelték le az autót soha. Na de, ami a lényeg, hogy megvettem és az, hogy miért?

Mikor beleültem érzetre teljesen más volt, mint a Passat. Azt kell, hogy mondjam kellemesen csalódtam. Komfortosabb, csendesebb és valamiért biztonságosabban éreztem magam benne elsőre. Az utolsó 2004-ben készült első generációs példányt sikerült meg vennem. Olcsón sikerült hozzájutnom, mert a kuplungja lassan csereérett. Valóban szól a lendkerék benne és kicsit keményebb a pedál, de azóta elmentem vele majd 20 ezer km-t és nem sokat rosszabbodott a helyzet. Persze lassacskán tényleg cserélve lesz. A megvétel másnapján cseréltem rajta a vezérlést meg az ilyenkor kötelező dolgokat (olaj, szűrők stb…). Az autóban ténylegesen 177 ezer km van. A belseje mintha új lenne. Szinte sehol sem látszódik kopás.

Amit tudni érdemes a motorjáról, hogy a ráncfelvarrott V40-ben már CR motort találunk, ami szintén a Renaultból származik,  valamivel kevesebb teljesítménnyel.  Nekem a 102 Le-s változat van. Annak ellenére van benne erő bőven. Hétköznapi közlekedésre teljes mértékig elegendő. Amit sajnálok, hogy nem rakták bele a 6 sebességes váltót, de legalább az vígasztal, hogy a japán Aisin cég fejlesztette az 5 sebességest. Mondjuk így is jobban jártam, mert a Carismák 5 sebességes Renault váltója az hagy némi kívánni valót maga után. Autópályán gond nélkül lehet vele gyorsítani 100-ról 170-ig. Szélzaj szinte abszolút nem hallható. Egyedül a motor hangját lehet hallani minimálisan. Ami nekem furcsa, hogy 2000-es fordulat környékén mintha csörögne a motor. Erre még nem tudtam rájönni. Több ismerősöm mondta, hogy nem lesz annyira csendes, mint egy PD, de majd azért ránézek. Fogyasztásban a stabil 6 litert tudom vele tartani. Igaz, ennek nagy része város. A futóművére nincs panasz. Hozza a Passat szintjét. Külön szeretném kiemelni a szellőzőrendszerét. Nagyon jól és okosan lett kitalálva. Nem beszélve az integrált gyerekülésről. Nem is értem miért nem alkalmazzák ezt minden autóban? Viszont, hogy ne csak jókat mondjak az autóról. Az első ülések mögött nincs túl sok hely. Szerintem nagyon szűk a lábtér. Lehetett volna kicsit rövidebb a csomagtér az utastér javára.

A fenntartási költségek nem mondhatóak magasnak. Persze itt is a kuplung a legdrágább alkatrészek egyike, amivel sajnos egy használt autónál számolni kell. A befecskendező rendszerhez bontókban szinte mindent meg lehet találni, de ha valaki biztosra akar menni, akkor fel is lehet újíttatni viszonylag emberi áron.

Összességében azt kell, hogy mondjam életem egyik legjobb döntését hoztam meg azzal, hogy a Volvora esett a választásom. Ez legyen életem legrosszabb autója. B